Munka ebben az időszakban

30.8.2014 – Eija

Az utóbbi időkben egyre mélyebbre jutottunk a legalapvetőbb kérdések felé.

Ki vagyok én, mi a feladatom itt, mit hordozok a lelkemben, hogyan maradhatok kapcsolatban a Teremtővel, a saját Felsőbb Énemmel?

Én úgy látom, hogy minden keresőt ugyanazok a gondolatok most jobban foglalkoztatják mint ezelőtt bármikor. Tehát mi gátol minket abban, hogy megértsük és tudatosítsuk, hogy miről is van szó?

Véleményem szerint az egyik ok az, hogy elfogadtunk magunkról egy bizonyos mintát amit a szüleink, a gyermekkorunk, a szociális körülményeink és a kapcsolataink hoztak létre. A múlt életeink szilárd meggyőződéseivel, tapasztalataink ezrei által…Nem lett nekünk megtanítva, hogy a gyermekekre a születésüktől kezdve oly módon kellene figyelni, hogy őket a valódi természetüknek megfelelően neveljük. Tovább adjuk ugyanazt a csomagot, ugyanazokat a korlátokat és negatív mintákat generációról generációra az utódainknak és még hozzá is teszünk elvárásokat és álarcokat. A külső rétegben élés és ennek elfogadása gátol minket abban, hogy megismerjük a lelkünket és, hogy ennek a rétegeit tisztítani tudjuk, hogy letehessük az álarcokat amelyek hordozásáról nem is voltunk tudatában.

Tehát hogyan is kezdjünk neki? Mindannyiunk ösvényéhez hozzátartozik a változás. Ez egy törvény, ami az életet irányítja. Ennek elfogadása és örömmel való befogadása az életünkbe az első lépes. Sok lélekkel találkozok akik bele vannak fáradva az ittlétbe, ennek az egésznek a feleslegességébe. Abba, hogy semmi nem változik még magunkban sem. A változás elfogadása, bármit is hoz ez az életünkben, egy nagy lépés a saját valódi természetünk felé. Szeretett régi barátom több ezer évről, fejlesztett egy módszert, amely segítségével a tisztítómunka, a saját magunk megtalálása és a kapcsolat a Felsőbb Énünkhöz lehetséges, még ebben az elfoglalt időszakban is! Egyszerűségében csodálatos és működő. Nem igényel mást mint tökéletes őszinteséget magaddal szemben és ébrenlétet. Hogyan… már sóhajt is valaki?

Barátom azt mondja, és teljesen igaza van, hogy mindannyiunknak van egy hátizsákja (lélekemlékezet) amely egy elképesztő mennyiségű tapasztalatot, negatív érzelmet és gondolatot tartalmaz. Minden ember és helyzet amivel találkozol a terv szerint éppen érted van, hogy észrevehesd hogy mi rejlik a hátizsákodban. A hátizsák kiürítése, tisztítása a feladatunk. Amikor például találkozol egy emberrel, aki felhoz benned gyűlöletet, irigységet, féltékenységet, vágyat arra hogy igazad legyen stb…. vedd ezt észre! NE reagálj azáltal, hogy rádobod azt az érzést szavakként/energiaként, hanem koncentrálj magadra és kérd azonnal hogy szabadulj meg tőle! Fontos, hogy a kérésünkben bízzunk a Felsőbb-ben. Nem szükséges hogy önerőből próbálkozzunk, hanem dolgozzunk össze a Teremtővel, Istennel, Krisztussal, Buddhával, Mesterekkel vagy magas rangú Angyalokkal… azt választod aki neked a legmegfelelőbb.

Mindannyiunkban számtalan mennyiségű különböző negatív érzés és gondolat van. Ebben a dologban senki sem jobb a másiknál. Ha letagadjuk a saját negatív oldalunkat, akkor visszatesszük ugyanazt az energiát a hátizsákba és ezek mind csak ott várják a következő alkalmat, helyzetet hogy újra előbújhassanak.

A tisztító munkát végezve légy őszinte magadhoz és csak nézzél magadba. Mi emelkedik épp most a felszínre benned? Amikor az érzelem a felszínen van könnyebb ezt elvenni, tisztítani.

Ez érdekes, még ha néha nehéz munka is. De az biztos, hogy megéri! Mikor az ember tisztít és könnyíti a saját terhét, akkor sokkal könnyebb lesz a kapcsolatot fenntartani a Fény Segítőivel és a Felsőbb Énünkkel. Ilyenkor nem zavarnak és gátolnak a saját reakcióink. Ez a módszer nem a negatív fókuszálására való, hanem kifejezetten az önmagunk őszinte elemzésére és a Felsőbb erőkkel való közös munkára. Az álarcok levétele, az Én (ego) formáinak eltörlése felszabaditó és hoz egy kilátást a mindennapokra, amelyben mindannyian egyformák, egyenértéküek vagyunk. Senki sem értékesebb vagy jobb a másiknál, hanem a magja mindenkinek ugyanaz… Isteni, aki útját sok különböző forrásból kezdte… 

A mindennapok munkájának támogatására szolgál a lecsöndesedés, a védelem és vezetés kérése, a hallgatás… Milyen érdekes is az ittlét az emberi test rabjaként, sok álarc mögött. És milyen megkönnyebbülés ebből megszabadulni, elérni a tisztaságot és haza repülni.

“Ember, ismerd magad”